Hogy segít a sport a jövő okos városainak formálásában?

Az urbanizáció lesz az egyik legerőteljesebb erő a 21. század formálásában, és bár most a legtöbb városban áll az élet, azért sokan előretekintenek, hogy mi jöhet ezután. A sport szempontjából ennek mélyreható következménye lehet.

Egy sportváros alakulásában, legalábbis iparági szempontból, nagy szerepe van a sportot követő embereknek. A nagycsapatok lokálpatriotizmust generálnak, stimulálják a gazdaságot, a rangos események pénzzé teszik az imázst, mindehhez társul a széleskörű infrastruktúra.

Bár ahogy a városok változnak, úgy változik velük maga a sport is.

Az urbanizáció egyike azon megatrendeknek, amelyek meghatározzák a 21. századi életet. Csupán 2008 óta mondhatjuk, hogy több ember él a földön városokban, mint falusi környezetben. Az ENSZ 2018-as tanulmánya szerint ma már a föld népességének 55 százaléka városi. 2050-re ez a szám fel fog menni 68 százalékra, vagyis a 9.8 milliárdos globális populációból 6.7 milliárd él majd városban. 

A városokat olyan erők fogják alakítani, amelyek hatását egyre nehezebb modellezni. A cikk írásának pillanatában a világ legnagyobb városaiból rengeteget lezártak a koronavírus terjedésének megakadályozása miatt hozott intézkedések következtében. 2020 legnagyobb aggodalma az emberi élet és sors, de hosszú távon a következő hónapok sokkja nagymértékben befolyásolhatja a városok működését.

A változások közül néhány a válságra adott közvetlen válasz lehet, az infrastruktúrának alkalmazkodnia kell a járványügyi készültséghez. A várostervezési tanácsadók és tervező osztályok már keresik a módját, hogy lehetne lassítani a fertőzést a jövőben.

„Érdekes kapcsolat alakult ki, a városok egyre többet foglalkoznak az egészségügyi helyzettel, mi pedig egészségügyi körzeteket tervezünk a járványhelyzetben” – mondta David Green, a Perkins és Will vezetője a Fast Company-nak adott márciusi interjújában. „Úgy gondolom, a következő hónapok, sőt, a következő év alapvetően fogja megváltoztatni a városoktervezést.”

A városoknak különböző módon kell megfelelniük a nagyobb térigénynek. Át kell gondolniuk a zsúfolt terek, mint repülőtér átalakítását, bővíteni kell a sorbanállás területeit, ahol csoportosulás alakulhat ki, és meg kell oldani az érintkezésmentes bejutást.

Ez érinti a stadionokat és sportarénákat, és fontos még, hogy át kell alakítani a belső terek szellőző rendszerét. Ha javul a levegő keringetése, és több friss levegő kerül be a térbe, az emberek rövidebb ideig vannak kitéve a kártékony mikróbáknak. A napfény is fertőtlenít, akár egy kevéske is, ezért a jövő épületeinél fontos lesz a minél több természetes fény bevezetése. Az elszigetelt UVC fény veszélyes az emberi bőrre, de Kínában ezt használják a buszok, padlók és készpénz fertőtlenítésére, mivel vírusölő tulajdonsággal bír, és beépítik néhány új szűrőrendszerbe, hogy olcsóbbá és hatékonyabbá tegyék.

A jelenlegi válságban számos sport és szórakoztató helyszínt ajánlottak fel sürgősségi ellátás céljára. Az Egyesült Királyságban az olyan rendezvényhelyszínek, mint a londoni ExCel Centre vagy a birminghami Nemzeti Kiállító Központ, átalakultak óriási kórházakká, amelyek kizárólag a sok ezer Covid-19 betegeket kezelik. London polgármestere, Sadiq Khan arra kérte egyes helyszínek üzemeltetőit, mint a Lord krikettpálya vagy a Watford stadion, hogy amennyire lehetséges, tegyék elérhetővé a létesítményeket egészségügyi szolgáltatások elvégzésére.

A kínai Vuhanban a hatóságok már megtették, ami tőlük tellett, helyi stadiont, tornatermet és kiállító központot alakítottak át átmeneti kórházzá. A riói Maracana is azon stadionok között van, amelyek kórházzá alakultak. A közeljövőben ezek az átalakulási lehetőségek akár az építészeti tervekben is megjelenhetnek.        

További jelentős társadalmi-gazdasági változásokat is generálhat a koronavírus miatti leállás. A munka- és fogyasztási modellek alaposan megbomlottak. Tekintélyes mennyiségű cég állt át a távmunkára, és többen csak részlegesen fognak visszaállni a normál üzemmódba.

2016-ban a Bain & Company vezetési tanácsadó cég makrotrendeket vizsgáló csoportja rávilágított a „távolság csökkenő költségére”. A térgazdaság hagyományosan meghatározta a városok formáját, az emberek a munkahely vagy a közlekedési csomópontok közelébe költöztek, ám az olcsóbb szállítási költségek, a kommunikációs technológia és olyan szolgáltatások, mint a 3D nyomtató szélesebb körű elérhetősége mindezen változtathat.

A városi területek tovább nőnek. Miközben néhány város, mint Tokió, amely 37 millió lakosával jelenleg a világ legnagyobbika, kisebbek lesznek, addig a többség épp ellenkező irányba fog változni. Várhatóan 43 olyan megapolisz lesz 2030-ra, amelynek 10 milliónál több a lakosa. 2011-ben a McKinsey szerint Kínának és Indiának 2,8 milliárd m²-nyi új lakó és kereskedelmi területre volt szüksége egy évben.

Egy ilyen mértékű növekedés sajátos kihívásokkal bír. Jakarta a maga 10 millió lakosával belesüpped a mocsaras talajba, amire épült, ezért Indonézia új fővárost épít 32,79 milliárd dollárból Borneo szigetén, aminek a nevét még nem árulták el. A tervezett város, mivel esőerdőben épülne, máris felhívta magára több környezetvédelmi csoport figyelmét, mint a Greenpeace, bár a nemzeti hatóságok esküsznek rá, hogy ez egy okos és mindenekelőtt zöld projekt.

A sport iparág is felfigyelt a történetre, amikor március elején a Reuters beszámolt róla, hogy Indonézia befektetési tanácsa, a BKPM felvetette az ötletet, miszerint az új főváros pályázna a 2032-es Olimpiai Játékok megrendezésére. Már el is kezdődtek a tárgyalások a SoftBank vezérigazgatójával, Masayoshi Sonnal és más befektetőkkel. Indonézia nemzeti olimpiai bizottsága azóta kijelentette, hogy Jakarta lenne az egyetlen város, amelynek a pályázatát támogatná a világ negyedik legnépesebb országa.  

Nem Indonézia elképzelései a legambiciózusabbak a következő évtizedre. Szaúd-Arábiának semmi sem drága, hogy változatosabbá tegye a bevételeit és finomítson a nemzetközi megítélésén, ennek a következő példája a Neom, egy megapolisz, amely 10.230 km²-t venne el a sivatagból az észak-nyugati Tabul tartományban, és hozzávetőlegesen 500 milliárd dollárért épülne. Az új fejlesztés prospektusa minden létező technológiai megoldást tartalmaz, a felhők szétoszlatásától az erősödő esőzésig, a repülő taxiktól a robotszolgákig.

A Daily Mail decemberi riportja szerint Szaúd-Arábia folyamatos megszorító intézkedései is lazulhatnak a Neom miatt, nemzetközibbé válhatnak a sztenderdek a nők jogaival, a munkakörülményekkel és az alkoholfogyasztással kapcsolatban. A támogatók azt remélik, hogy a Neom 2025-re várható befejezésével vonzóbbá teheti őket a tengerentúli befektetők számára, nem is beszélve a rangos sportesemények promótereiről és a szórakoztató események szervezőiről.

Bármennyire is szemkápráztatóak ezek a tervek, a meglévő városok fejlődése sokkal meghatározóbb tényező. A technológiai innovációk fontos szerepet játszanak a városi területek fejlődésében. Az Internet-alapú megoldások nagy mennyiségű adathoz juttatják a hatóságokat az emberek mozgásáról és közlekedéséről, hulladékkezeléséről és energiafelhasználásáról. Ezek a rendszerek sokkal kifinomultabbak lesznek az összekapcsolódó eszközök egyre szélesebb körben való terjedésével.   

Bár a 21. századi problémákra reagáló városok tervezése nem csak a technológiáról szól. Mivel a helyi önkormányzatok aggódnak a karbonkibocsátás drasztikus csökkentésének igénye, az életkörülmények és zsúfolt helyeken történő mozgás, valamint az egészségügyi helyzet okozta elszigetelődés és az emberek fizikai állapota miatt, mindez együtt egy egészen más koncepciórendszert követel. 

A „helycsinálás” az egyik legfontosabb várostervezési alapelv, amelyet figyelembe kell venni a nagyvárások újratervezésénél. 

‘Ennek a tervezési megközelítésnek a lényege, hogy megértsük, modellezzük, majd szállítsuk a megoldásokat a helyiek igényeire, és ne a nagyvárosi tervek szeszélyeire alapozzunk” – magyarázta Layla McCay, a Centre for Urban Design and Mental Health igazgatója még 2018 szeptemberében. „A legtöbb ember a saját környezetében éli mindennapjait és nem a megapoliszban. A központ támogatásának gyakran semmilyen hatása nincs a peremvidékre.”

McCay Tokiót emelte ki, mint példát egy városra, pontosabban egy metropolita prefektúrára, ahol ezt a fajta gondolkodást a legkövetkezetesebben alkalmazzák a „machizukuri” által, amikor is a városiak együttműködnek a várostervezőkkel a helyi igények minél jobb érvényesülése érdekében. A japán főváros, amely 2021-ben adhat otthont az Olimpiai Játékoknak, reagált a korosodó lakosság igényeire is, ezért a napi aktivitáshoz szükséges területeket épített, amik McCay szerint „úgy néznek ki, mint kis falvak a városban, biztosítva az embereknek, hogy sétányira legyen számukra a zöldséges, a könyvtár, a posta, a klinika, a közösségi klub és más helyi lehetőségek”.

Ebben a gondolkodásban benne van az elegáns lakóövezetek és munkahelyek létrehozása is, de a legbeszédesebb az, hogy bevonják a tervezésbe az egészségügyet is. Hogy nézhet ki a jövő? Néhány nagyváros valószínűleg decentralizálttá válik. 

Ez a filozófia tükröződik az olimpiai rendezésben is. A cikk megjelenésekor Párizs még mindig várja a polgármester-választás eredményét, amelynek második fordulóját a koronavírus kitörése miatt elhalasztották. A szocialista párti Anne Hidalgo, a 2024-es olimpiai pályázat egyik arca és a márciusi forduló legtöbb voksát kapó jelöltje kampányában a járművek hosszú távú kivonását, illetve egy „15 perces város” létrehozását vizionálta.

A koncepció célja önellátó közösségek létrehozása a hétköznapi élethez szükséges szolgáltatásokkal, vagyis kávézók, sportlétesítmények, kulturális központok, szórakoztató helyszínek és iskolák 15 perces körön belüli létrehozása. Ennek eredményeképpen Párizs elméletileg helyi közösségek, kistérségek gyűjtőhelyévé válna. Hasonló tervvel álltak elő Koppenhágában, Melbourne-ben és Utrechtben is, a koncepciót a Sorbonne professzora, Carlos Moreno támogatta. Mindez szakítana az évszázados várostervezési gyakorlattal, amely üzleti, kereskedelmi, szórakoztató és lakóövezetek elkülönítésén alapult.

A sport és a város keresztezése, amely a fizikai mobilitáson és nem az egyéni közlekedésen alapszik, egyértelmű, olyan, már létező fitnesz applikácók, mint a Strava fontos szerepet játszhatnak benne. Ez lehet az útja egy egészen más gazdasági jelenlétnek. A februári párizsi Global Sports Week konferencián a Baba Au Run startup arról számolt be, hogy összegyűjtötte a rekreációs céllal futók egy csoportját és bevonta a pékárúk kiszállításába, illetve vizsgálja annak a lehetőségét, hogy a megmaradt felesleget hogyan juttassák el a hajléktalanoknak.

A városfejlődés kemény valósága is hozzájárul ehhez a jelenséghez. Sok fejlett városban a föld ára és a tervezési korlátozások is akadályozzák az új közösségi terek létrehozását. Párizsnak, a maga szűk és gondosan védett történelmi központjával, igencsak fájhat a feje emiatt. A korlátozott költségvetéssel rendelkező helyi vezetőknek vagy érdekvédelmi csoportoknak kreatívabb megoldásokat kell találniuk.  

Egy ilyen megoldás lehet az ún. „időközi helyek”, olyan területek, amelyek fejlesztés alatt vannak vagy éppen arra várnak, hogy tisztázzák a felhasználásukat. Az Egyesült Királyságban a helyi önkormányzatok időlegesen hasznosítják ezeket a területeket, akár művészeti projektekhez, akár kisebb vendéglátó-ipari üzletekhez.

Míg a fedett területek, mint üzletek vagy árkádok tökéletesen passzolnak crossfithez vagy más fitnesztevékenységhez, akár az esporthoz. A digitális termékeken alapuló események, mint a Zwift online futó és kerékpározó program, ahol a felhasználók egy virtuális világban találkoznak és versenyeznek, tökéletesen illenek az ilyen helyszínekhez.

A városok másképp is alkalmazkodnak. A világ egyes városaiban a tetőtereket és zsákutcákat sportpályákká alakították, a tervezők így válaszoltak a kihívásra, miszerint a fiatalok bárhol képesek játszani és sportolni, ahol helyet találnak maguknak. Így alakultak ki olyan kevésbé hagyományos sportok, mint a 3x3-as kosárlabda vagy a kispályás utcai foci.

Ezek a tevékenységek is hozzátartoznak az improvizáció és digitális megosztás kultúrájához, ami mostanában nagymértékben alakítja az életünket.

A vezető cégek már látják a növekvő urbanizációt és ehhez mérten kalibrálják újra a tevékenységeiket. A Nike jó ideje épít marketingkampányt a nagyvárosi közösségekre formálva. Az Adidas hat város köré szervezi az irodáit, ahol saját szavaival élve, szeretne minél jobban a köztudatba kerülni, piaci részesedést szerezni és a trend alkotója lenni.

A hat város: London, Los Angeles, New York, Sanghaj, Tokió, illetve Párizs, ahol a saját Platform A elnevezésű startupjának köszönhetően olyan üzleti innovációkkal is előáll, melyek megfelelnek a fenntarthatóságnak és új gazdasági igényeknek. Mindez a Station F-nél található, ami egy újragondolt vasúti depó, és hasonló projekteknek, komoly technológiai cégeknek, vagy luxusmárkáknak, mint az LMVH ad otthont.

„A városok lakossága egyre nő, ezért külön piacként kell kezelnünk őket” – mondta az Adidas párizsi ügyvezető igazgatója, Brice Lefevre, amikor a brand városokra épülő aktivitásairól beszélt a januári SportsPro podcastban. „Párizs más, mint Franciaország többi része. London más, mint az Egyesült Királyság többi része. Egy New York-iban nincs sok közös egy LA-ben élővel, már ami a szezonalitást, a sportra való törekvést illeti.”

Az Adidas esetében ez a koncepció helyi szinten fejlődik, és a városok egyes körzeteire fókuszál egyedi termékeivel és olyan helyi közösségi aktivitásokkal, mint a futóklubok vagy a Tango League utcai fociesemények. Ezzel a brandet közelebb hozza a feltörekvő sporttehetségekhez, művészeti trendekhez és vállalkozói törekvésekhez, mindez segít abban, hogy releváns tudjon maradni a fogyasztói számára.

„Az én felelősségem, hogy a kollégáimnak, akiknek nincs rálátásuk a dolgokra, nincs lehetőségük napi szinten itt lenni Párizsban, segítsek megérteni, mi is zajlik itt, mire van igény” – mondta Lefevre. „Segítek nekik, hogy fogyasztó-centrikusak, a fogyasztók iránt elkötelezettek legyenek.”

A jogtulajdonosok is kezdenek reagálni a városi sportok kínálta lehetőségekre, új utakat nyitva és olyan közösségeket elérve, amelyeket másképp nehéz lenne. Jó példa erre a 3x3-as kosárlabda, a gördeszka és a break bekerülése az olimpiai programba.

Párizsban ezeket a versenyszámokat egy Olimpiai Parkban fogják megrendezni, ami inkább hasonlít egy városi parkra, a látogatókat zene, étel és más művészeti látványosságok kínálata fogadja. Mindez a nemrég megrendezett Buenos Aires-i Nyári Ifjúsági Olimpiai Játékok tapasztalataira épül, ahol több versenyt is négy városi parkban tartottak.

Tavaly volt az első World Urban Games Budapesten, ahol a parkourt, BMX freestyle-t vagy frisbee-t kulturális fesztivállal kombinálták. Ám vannak ennél sokkal radikálisabb koncepciók is. Az Aphetor, az Engine Sport egykori stratégiai vezetője, Carsten Thode által létrehozott startup azt tervezi, hogy elindít egy több sportágat is felölelő eseményt, amelyen influenszerek versengenek olyan sportágakban, amiket a nézők is könnyedén tudnak űzni. A résztvevők tartalomgyártásra koncentrálnának, amiből pénzt is csinálhatnak.

A tartalom-előállítás változása, akár a közösségi média csatornákon, akár az 5G lehetőségei által történik, kulcsfontosságú lehet. A várost sportolásra használó fiatalok millióit arra ösztönözheti mindez, hogy megosszák a saját történeteiket.

A sport fejlődésének új fázisa kezdődhet. Az agrárélet és a vagyonos osztály sok sportágat és sporteseményt hozott létre, és a sport még mindig az ipari városok ritmusában zajlik, ám a városi élet gyors előretörése valami váratlant hozhat magával.

A különböző ligák, csapatok és események, amelyek a leállás előtt a sportot, mint üzletágat jelentették, hamarosan vissza fognak térni, de idővel a városok egészen új dolgokat is kínálhatnak.