„Elveszíthetünk egy generációnyi női sportolót” – vajon fel tud-e támadni a női sport a Covid-19 után?

Úgy tűnt, a női sport a 2019-es lendületet kihasználva meglódul az idén, majd jött a koronavírus, a legrosszabb pillanatban. Most mindenki amiatt aggódik, hogy a női ligákat és sorozatokat sokkal keményebben érinti az egészségügyi válság, és felmerül a kérdés, merre tovább.

Talán szerencsés véletlen, legalábbis e cikk megírójának, hogy a Nemzetközi Krikett Tanács (ICC) Női T20-as World Cup volt az utolsó jelentős sportesemény, amelyet még be tudtak fejezni, mielőtt a koronavírus leállásra kényszerítette a sportot.

Rekordméretű tömeg, 86.174 szurkoló zsúfolódott össze a döntőre Ausztráliában a melbourne-i krikett stadionban, ami egyben jelzi, milyen ereje van a női sportnak és azt is, hogy ezt a pillanatot a járvány miatt sokáig elveszíthetjük.

A 2019-es úttörő év után mindenki azt várta, hogy az idei esztendő fejlődése meghozza a profitot is, egyre több médiajogot adnak el és egyre több szponzorpénzt gyűjtenek be. Sőt, ez egy lehetőség volt arra, hogy bebizonyítsák, a tavalyi nyár nem csak egy csepp volt a tengerben, hanem egy új kezdet a női sportban, amely túl sokáig nem volt több mint puszta „mellékhatás”.  

Most viszont fennáll annak a veszélye, hogy az elmúlt 18 hónap, illetve a korábbi időszak kemény munkája az egészségügyi válság pénzügyi hatásainak következtében a semmibe vész.

A Ladies European Tour (LET) golfsorozat egyike volt azon női sporttermékeknek, amely szintet akart lépni 2020-ban. Ez lett volna az első éve az amerikai Női Profi Golf Szövetséggel (LPGA) közös vállalkozásnak, mely során 24 európai eseményt rendeznek, a pénzdíj rekordnak számító 18 millió euró, hatalmas előrelépés, sok golfozó régóta várt ilyen lehetőségre.

A LET versenyeit felfüggesztették a márciusi Investec Dél-Afrikai Women’s Open óta, és nem lehet tudni, hány versenyt tudnak még megrendezni az idei évben. A LET vezérigazgatója, Alexandra Armas május elején a SportsPro-nak elmondta, a leállás óriási csalódást és szívfájdalmat okoz a játékosoknak, és sejtette, hogy a helyzet még ennél is komolyabb lehetne a szervezet számára.  

„Ezek nehéz idők, azt gondolom, a LET nehezen vészelné át, ha nem lenne partnerünk az LPGA. Az LPGA-vel épp jókor kötöttünk megállapodást, túl fogjuk élni ezt az évet, összerakjuk a következő idényt, és folytatjuk a fejlődést.” 

És itt jön az aggodalom. Történelmi tény, hogy a női szakágak alulfinanszírozottak a férfiakéhoz képest, joggal hihetjük, hogy egyes női sportágak nem fogják kiállni a koronavírus okozta pénzügyi hatásokat ugyanazon források és infrastruktúra nélkül.

A LET szerencsés az LPGA-vel kötött megállapodása miatt, de mások nem biztos, hogy ilyen jó helyzetben vannak.

 „A női csapatok már most veszítenek”

Nincs jobb példa női sportrendezvényre, mint a tavalyi FIFA női labdarúgó világbajnokság, amelyet teltházas lelátók előtt rendeztek, jelentős nézettséget hozó televíziós közvetítéssel szerte a világban. A globális fejlődés azonban még nem szivárgott be a nemzeti sorozatokba, amiket igen komolyan érinthet a járvány. A női sport ugyanis ellentmondásos módon fejlődik a világ egyes részein, de ez azt is jelenti, hogy a legtöbb országban igencsak alulteljesít.  

A Fifpro, a profi labdarúgók nemzetközi szervezete április közepén kijelentette, hogy a női labdarúgás egzisztenciáját is veszélyeztetheti a Covid-19. A szakadék szélére kerülés nem csak a női futballra lehet veszélyes, hanem ahogy az Angol Labdarúgó Liga (EFL) jelezte, az alacsonyabb osztályú férfi csapatok is 200 millió fontos deficitet hozhatnak szeptemberre.

Bár az angol női Super League-ben (WSL) ugyan nincs baj a férfi csapatok támogatásának köszönhetően, a női sport és a női csapatok elég ingatag helyzetben lesznek, amint az egészségügyi válság alábbhagy.

„Ha megnézzük a WSL csapatainak egyenlegét, látjuk, hogy a klubok még mindig veszteségesek” – jegyzi meg Kieran Maguire, a labdarúgás pénzügyi helyzetét elemző egyetemi előadó, illetve a Futball értéke című podcast társházigazdája. „Ezek nem nagy összegek, de amikor kilábalunk ebből a járványból, a klubtulajdonosok szeretnék majd helyreállítani a pénzügyi egyensúlyt. Ott fognak vágni, ahol közép- vagy hosszú távon nem olyan jók a kilátások, és a női labdarúgás ebbe a kategóriába eshet.”

Már vannak jelek arra, hogy a női sportot félretehetik, és a szervezők a sokkal vonzóbb férfi eseményekből szeretnék visszaszerezni a pénzüket. Az ausztrál női labdarúgó bajnokságot a döntő kellős közepén törölték, miközben a férfi sorozatot később megpróbálják folytatni. Az is elkerülhetetlen volt, hogy a 2021-es női labdarúgó Európa-bajnokság átadja a helyét a naptárban az idei évről elhalasztott 2020-as férfi Európa-bajnokságnak. Sőt, elképzelhető, hogy a női tornát 2022-ig nem is rendezik meg.

Mindeközben várható, hogy a női futball nagymértékben a sportágat irányító testület tartalékaitól függ majd, ha a vírus hosszabb ideig uralkodik. A FIFA a SportsPro-nak egy nemrég kiadott állásfoglalásra hivatkozva azt mondta, hogy 1 milliárd dolláros befektetését a női szakágba nem fogja befolyásolni a Covid-19 válság, ez az összeg számos területen megjelenik.

Másoknak viszont alkalmazkodniuk kell. A nemrég megrendezett Westminster Media Forum elnevezésű virtuális konferencián Dame Heather Rabbatts, a stratégiai kommunikációs cég, a Vero elnöke sürgette a jogtulajdonosokat, kereskedelmi partnereket és televíziós társaságokat, hogy „újra bízzanak meg a női sportban”, és biztosítsák, hogy a hanyatlás, amit egyesek jósolnak, nehogy önbeteljesítő prófécia legyen.

Ha a női sport nem kapja meg a támogatást, annak komoly következményei lehetnek.

„A bizonytalan jövőjű női labdarúgásban, képzelhetik, hány játékos fog más karrier után nézni” – állítja Misha Sher, a MediaCom Sport & Entertainment globális alelnöke. „Ha előáll az a helyzet, hogy bizonytalanság lesz a sportban, a játékosok nem tudják előre, mi történik a következő 12 hónapban, elveszíthetjük a női sportolók egy teljes generációját, akik más karrier után néznek, hisz sportáguk nem adja meg nekik a biztonságot.”

A szponzorok elvesztése „katasztrofális” lehet.

A női labdarúgás évekig pengeélen táncolt, de a közelmúlt komoly támogatóinak köszönhetően legalább némi stabilitást el tudott érni. 2019-ben a pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó Barclays a hírek szerint 10 millió fontért vásárolta meg a WSL névadó szponzori jogát, megalapozva számos komoly megállapodást szerte a női sport világában.

Ám mi a helyzet, ha e cégek közül néhány csökkenti az összeget, vagy ami még rosszabb, netán visszalép a Covid-19 utóhatásaként?

„Őszintén szólva, ez katasztrofális lenne” – vallja be Sher. „A női futballnak nem ugyanaz a bevételi forrása, mint a férfi futballnak. A férfi labdarúgás komoly összegeket szerez a televíziós közvetítési jogokból, kereskedelmi megállapodásokból, a női szakágban ez nincs meg, össze sem lehet hasonlítani. Ha egy olyan cég, mint a Barclays, hirtelen kisétál a női futballból, az katasztrofális lenne.”

Néhány kereskedelmi egyeztetés már azelőtt lelassult, hogy a koronavírus miatt leállt volna a sportélet. A W Series, a női motorsport bajnokság tavaly év végén szerezte meg fő partnerének a Rokit Phones-t, és bizakodóan nézett az idei esztendő elé, hogy második szezonjára további szponzorokat tudjon bevonni.

Catherine Bond Muir vezérigazgató azonban március elején a Black Booknak elmondta, bár a járvány előtt egész jól haladtak a tárgyalások, most ezek valószínűleg leállnak.  

„Lesz egy komoly gazdasági korrekció” – mondta. „Jelentős piaci korrekció jön, ezért aggódunk, hogy a tárgyalásaink ezekkel a csodálatos és igazán nagy brandekkel vajon hogy folytatódnak a következő hónapokban.”

És nem csak a szponzori megállapodásokat veszíthetik el a női sportágak. Sok női sorozatnak jelenleg nincs média partnere, vagy ingyen adja a közvetítési jogait, és néhány hazai bajnokságnak számolnia kell azzal, hogy a közvetítési jogokról szóló tárgyalásokon figyelik a hozzáadott értéket.

Az angol labdarúgó testület, az FA márciusban hozta létre a Női Sport Csoportot, amelynek feladata, hogy segítsen pénzre váltani a női bajnokság hazai jogait, először a sorozat történetében. Ám most, hogy a média cégek tartanak a túlköltekezéstől, van esély rá, hogy a televíziók azokra a sportágakra teszik le a voksukat, amelyek hagyományosan jelentős közönséget vonzanak.

„Az egyik legnagyobb húzás a küszöbön álló médiapartneri megállapodás lenne” – mondja Steve Martin, az M&C Saatchi Sport & Entertainment ügynökség globális vezetője. „ A női futball támogatásának az adta a legnagyobb lökést az elmúlt 18 hónapban, hogy komoly média cégek álltak mögé, remélem, ez a tendencia folytatódik, mert sok más sportág eléggé küszködik. A televíziós társaságok ugyanis ismét csökkenthetik a költéseiket.”

„Jó ma, és jó lesz holnap”

Lenah Ueltzen-Gabell, a Wasserman EMEA ügyvezető igazgatója azt mondja, hogy a mostani leállás nem vonja el a figyelmet a női sportról, amit kivívott magának, ám bevallja, hatással lehet a vállalat pénzügyi döntéseire azzal kapcsolatban, mennyit invesztáljon a női bajnokságokba és sorozatokba.

„Remélem, nem így lesz, de előfordulhat” – teszi hozzá. „Jelentősebb és szélesebb körű egyeztetések zajlanak, újraértékeljük a helyzetet és megnézzük, mit hozhat a sport a jövőben, a női sport hagyományosan sokkal elérhetőbb és beágyazottabb a közösségbe.”

Mivel a marketing büdzséket megvágják, könnyebb azt gondolni, hogy a szponzorok figyelme visszatérhet a férfi sport felé. Habár Sher, aki segédkezett a Bootsnak összehozni egy hároméves szerződést az Egyesült Királyság és Írország női labdarúgó válogatottjával, hiszi, hogy a nagy brandek máshol fognak vágni, és nem a női sportba fektetett összeget csökkentik.  

„Ha nagyban nézzük a dolgokat, elmondhatjuk, a szponzorok nem költenek hatalmas pénzeket a női futballra” – jegyzi meg. „Méretesek ugyan az összegek, de nem akkorák, hogy vissza kelljen fogni.”

„A női labdarúgás nem a büdzséről szól, hisz bárki megengedheti magának, még elit szinten is. Pár százezerről beszélünk, ami méltányos és általános mértékű a női sportok szponzorációjában, nem olyan jelentős befektetés, de mégis váltást jelent a cégek gondolkodásában és piaci pozícionálásában.”

A Visa nem tervez változtatást a stratégiáján, 2018 végén hétéves megállapodást írt alá és lett az UEFA női futballsorozatainak az első szponzora. A társaság, amely az amerikai női válogatottat és olyan egyéni sportolókat támogat, mint Megan Rapinoe vagy Simone Biles, már elkötelezte magát, hogy támogatja a 2021-re halasztott tokiói olimpiára készülő versenyzőit, és úgy tűnik, ez a biztonság kiterjed a női sportra egészében.

„Mindnyájan abban reménykedünk, hogy közösen megnyomjuk a szünet gombot, majd amikor vége ennek a Covid-19 járványnak, kinyomjuk a gombot, és ugyanazzal a lelkesedéssel, intézményes támogatással, amit eddig is láttunk a női versenyzők iránt, ugyanazon sebességfokozaton, érdeklődési szinttel tér vissza minden, ha nem még erőteljesebben” – mondta Chris Curtin, a Visa brandért és innovációért felelős marketingvezetője a SportsPro-nak áprilisban.

„Ebben reménykedünk. Bár magas a mérce, de bízunk benne, mert ha tegnap jó volt, ma jó, azt hiszem, holnap is jó lesz.”

Bármi lesz is, a cégeknek, amelyek azon gondolkoznak, hogy hátralépnek, fel kell mérniük, vajon nem költségesebb-e PR szempontból, ha kivonják a befektetéseiket a női sportból. Mások keresik a lehetőséget, hogy bekapcsolódjanak a visszatérés történetébe, és vannak olyanok is, akik hiszik, hogy a női sorozatok sokkal életképesebb pénzügyi lehetőséget adnak a szponzoroknak a járvány után.”

„A női sport támogatói közé lépés költsége most lényegesen alacsonyabb” – mondja Martin. „Ha a büdzsémet 50%-kal megvágták, akkor okosan kell elköltenem. Talán nem az egész 50%-ot a férfi sportba fektetném, megnézném a női sportban lévő lehetőségeket is, mert úgy gondolom, elég költséghatékony, és lehet vele fejlődni.”

„Továbbra is úgy érzem, hogy okos befektetés, mert a közönsége nem tűnt el, talán csak szunnyad egy kicsit. Ha újraéleszted a tüzet, az érdeklődést és szinten tudod tartani, akkor fejlődni is lehet, és nagyon erősen aktiválható.”

„Érdeklődésben és növekedésben nem szabad, hogy lassulás legyen.”

A koronavírus hatása a szélesebb iparágat tekintve nem fog évekig érződni, de nincs kétség afelől, hogy a járvány elég rossz pillanatban érte a női sportot. Bár az, hogy beszélnek a női ligák és csapatok fennmaradásáról, újjáépítéséről, talán annak a fejlődésnek a bizonyítéka, amit eddig elértek.

„Ez minden sportról szól. Mint egy újraindítás gomb” – mondja Martin. „A női sportnak meg kell húznia a határokat, és megnézni, honnan jött ez a fellendülés, mik voltak a kulcstényezői, majd újrakezdeni az egészet.” 

„Nem mondom, hogy vissza kell térni a nullára, azt azért nem. Hatalmas az étvágy, de meg kell nézni, hogy lehet újracsomagolni a dolgokat.”

Vannak, akiknek meggyőződése, hogy a hosszú távú kilátások nem olyan sötétek, mint egyesek gondolják. Olyan álláspont is akad, mely szerint a női sport továbbra is az egész iparág támogatására szorul, mint jogtulajdonosok, televíziók és szponzorok, ha szeretne építeni a kiharcolt pozíciójára, de az üzenet nem változott jelentősen az egy évvel ezelőttihez képest.

Talán az a különbség, hogy a cselekvés sürgetőbbé vált.

„A női sportnak, szükségből, sokkal kreatívabbnak, rugalmasabbnak kell lennie” – mondja Armas. „Most, hogy mindnyájunknak alkalmazkodnunk kell, hogy is nézzenek ki a sportesemények, hogy tudunk új lehetőségekhez jutni, hogy változtathatjuk meg az emberek elvárásait, és hogy rendezhetünk mégis szórakoztató eseményeket a közönség számára, a női sport jó helyen áll, mert nagyon gyorsan tud alkalmazkodni.”

„Egy dolog látszik ebből az egészből, a sportüzletág összefogott, hogy megtalálja az előre vezető utat, és ez beindítja a lehetőségeket, hogy merre tovább a jövőben.”

„Nem lesz ugyanolyan, de hiszem, hogy legalább olyan jó lesz, ha nem jobb.”

Forrás: SportsPro Media